Sr. M. Elekta Sopková

„Boldog halál, milyen szelíd és könnyű vagy,
amikor Szűz Mária mellettünk van az utolsó harcban.”
Boldog Mária Alfonza

A keresztény reménység jegyében értesítjük Önöket, hogy

Sr. M. Elekta – Veronika Sopková

2026. 03. 20-án, életének 95., szerzetesi fogadalmának
76. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Veronika Sopková, Mária Elekta nővér 1932. január 13-án született
Szepesgörgőn (Spišský Hrhov), a család ötödik gyermekeként.
Nyolc testvére volt: hét lány és egy fiú, aki 35 évesen tragikus körülmények
között hunyt el. Veronika négy nappal a születése után részesült
a keresztség szentségében. Szülei mélyen a gyerekek szívébe vésték
a vallásos nevelést. A második világháború alatt a német katonák
a népes családból az apát a frontra vitték, de négy hónap után sikerült megszöknie
és hazatérnie a családjához. Az édesanya, akit kimerítettek a nehéz körülmények,
már 50 évesen az örökkévalóságba távozott. Az apa nehezen és nagyon fájdalmasan
viselte ezt a veszteséget; ő 76 éves korában halt meg.

Elekta nővér gyermekkorában Lőcsén (Levoča) járt polgári iskolába,
ahol szerzetesnővérek tanítottak. Különösen Anasztázia nővér tett rá mély benyomást
jóságával, akinek példája megerősítette őt a szívében érzett hivatásában.
Már 15 évesen elment a nővérekhez Iglóra (Spišská Nová Ves),
ahol befejezte a polgári iskolát. 1948. augusztus 11-én Lőcsén öltötte magára
a szerzetesi ruhát. Az akkori politikai viszonyok miatt közvetlenül
a beöltözés után az eperjesi (Prešov) kórház gyermekosztályára ment dolgozni.
A totalitárius rezsim idején a szerzetesnővéreket – köztük Elekta nővért is
– Podolin-ba (Podolínec) internálták, ahol különféle alkalmi munkákat végeztek.
Itt, Podolin-ban tette le örökfogadalmát 1960. december 8-án.
Tíz hónappal később a nővéreket szociális gondozó intézetekbe helyezték át:
Elekta nővér Zayugrócban (Uhrovec), Felsőcsitáron (Horné Štitáre)
és Zástranié-n (Zástranie) szolgált. 1991-ben a Vrícko-i közösségbe került,
ahol idős és beteg nővéreket szolgált. Azokban a közösségekben,
ahol Elekta nővér aktívan tevékenykedett, nagy szeretettel látta el
a sekrestyési feladatokat is.

Következő állomáshelye a Badín-i papnevelő intézet közössége volt,
ahol a konyhán kisegített. Szívén viselte a jövendő papok jó lelki képzését,
akiket imádsággal, áldozattal, jó tanáccsal és szeretettel mindig igyekezett támogatni.
2010-től 2018-ig a naszvadi (Nesvady), 2018-tól a Vrícko-i nővérközösségben élt,
ahol lehetőségeihez mérten igyekezett szolgálni.

Amikor elérte a betegség, tudatában volt állapotának, és nem hagyta el magát.
Beletörődéssel és csendben szenvedett. A szükséges kórházi ápolás után
hazabocsátották otthoni gondozásba, ahonnan az Úr március 20-án,
az éjszakai órákban szólította magához.

Szerzetesi hivatásában nagyon boldog volt. Méltatlanságának tudatában,
nagy hálával fogadta a hivatás ajándékát. Életrajzában leírta azt a vágyát,
hogy végső búcsúztatásakor a „Téged, Isten, dicsérünk” (Te Deum)
hálaének csendülhessen fel, ezzel is hangsúlyozva Isten szeretetét a gyarló,
de szeretett teremtménye iránt.

Adj Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki.
Nyugodjék békében. AMEN.

Elhunyt nővértársunktól 2026. 3. 24-én, kedden 11.00 órakor szentmisében
veszünk búcsút a Vríckó-i Szent Bertalan templomban,
miután földi maradványait a helyi temetőben
elhelyezzük ideiglenes nyughelyükre.

Elhunyt nővértársunk lelkét a nővérek, és Isten hívő népének imáiba ajánljuk.