Sr. M. Gerlinda Bernátová

"Mindent Isten által, Istennel és Istenben,
az Ő nagyobb dicsőségére és dicsőítésére, 
valamint a lelkek üdvösségére."
boldog Mária Alfonza anya

M. Gerlinda nővér – Helena Bernátová
*1925. 8. 14.  †2022. 12. 26.

Gerlinda nővér 1925. augusztus 14-én született az Eperjes (Prešov) melletti Lipovec-en.
Szülei 1927-ben elköltöztek Daleticé-re, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte.
Jarovnicé-n járt iskolába. Hat testvére volt

Úgy döntött, hogy követi az Úr szavát, és 1948. augusztus 27-én beköltözött
az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek zárdájába Spišská Nová Ves-en, és jelölt lett.
1949. augusztus 28-án kezdte meg Lőcsén a noviciátusát.
Első fogadalmát 1950. szeptember 17-én Eperjesen, örök fogadalmát 1960. július 17-én Hran-ban tette le.

Apostoli munkájának első állomása 1950-től az eperjesi állami kórház volt,
ott végezte el munka mellett az egészségügyi iskolát is.

1950. augusztus 29-től megkezdődött a szerzetesnővérek erőszakos internálása.
A kórházakban azonban nem volt elég képzett világi egészségügyi nővér,
ezért egy ideig még megengedték a szerzetesnővéreknek, hogy ott dolgozzanak.
1957-ben Gerlinda nővérnek is el kellett hagynia a kórházat.
Apostolkodásának új helyszíne a Szociális Jóléti Intézet lett, először Hran-ban,
majd 1964-től Batizovcé-n, ahol 27 éven át dolgozott
a karizmánk szellemében ápolónővérként az értelmi fogyatékos nők osztályán.

1989-ben megéltük a totalitárius rendszer bukását.
A szerzetesi közösségek ismét szabadon végezhették küldetésüket.
1991 szeptemberében nővéreink befejezték szolgálatukat Batizovcé-n,
Gerlinda nővér ettől kezdve Spišských Vlachy-n, majd Spišská Nová Ves-en (1998)
és Sniná-n (2002-2005) segítette a nővérek közösségét konyhai szolgálattal és különböző háztartási munkák ellátásával.
Utolsó éveit a Vríckó-i nővérek közösségében töltötte,
ahonnan az Úr Szent István vértanú ünnepén hívta el az örökkévalóságba.

Gerlinda nővér hosszú élete nem volt egyszerű.
Egyike volt azoknak a szerzetesnővéreknek, akiknek az élete egy totalitárius rendszerben kellett,
hogy lefolyjon, és nem bontakozhatott ki külső szabadságban.

Gerlinda nővér azonban továbbra is megőrizte szolgálatkészségét,
mosolyát és nyitottságát. Amíg ereje engedte,
szeretett kézimunkázni - hímezni, horgolni, a kertben dolgozni és virágokat ápolni.

Köszönjük Gerlinda nővértársunknak csendes, önzetlen szolgálatát, és az imádság szellemét, melyben nem állt meg.

Elhunyt nővértársunk lelkét a nővérek és Isten hívő népe imáiba ajánljuk.