„Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk,
bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
A keresztény remény jegyében értesítjük Önöket, hogy
Sr. M. Pia – Anna Vrabčeková
2024. 10. 7-én, életének 73., szerzetesi fogadalmának 54. évében
visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Pia nővér, - családi nevén Anna Vrabčeková, - 1952. május 18-án
született az árvai Liesek-ben. Katolikus, földműves családból származott.
Két testvére volt - idősebb nővére Mária, és fiatalabb testvére Máté.
Általános iskolába szülőfalujában, Liesek-ben járt.
Az általános iskola elvégzése után egy évig
egy lieseki faipari műhelyben dolgozott,
majd 1969-ben belépett
az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjába Velehradon.
Még ugyanebben az évben felvették a noviciátusba,
és felvette a Mária Pia nővér nevet.
A noviciátus befejezése után 1970-től
kétéves egészségügyi iskolát végzett Kroměříž-ben.
Első fogadalmát 1971. augusztus 28-án, örökfogadalmát 1976-ban
tette le Velehradon, ahol a Felnőtt Szociális Gondozó Intézetben 21 évig dolgozott.
1990-ben elfogadta a novícmesternői megbízatást, és 1991-ben
tartományi tanácsosnőnek választották.
A tartományi tanácsban többször is szolgált 2006-ig,
két hivatali időn át tartományi vikária is volt.
Szerette Ukrajnát, és 1993 óta számtalan kilométert megtett azért,
hogy támogassa az új evangelizációban résztvevő nővéreink misszióját
Zsitomírban és Umanban. 2008-tól 2012-ig
az SDR Megváltós Lelki Közösség szlovákiai vezetője volt.
2006-2010 között raktárosként dolgozott a Vríckó-i Karitász Otthonban,
2010-2013 között pedig Iglón (Spišská Nová Ves) volt főnöknő.
2013-ban átvette az ápolási szolgálatot az akkori Raslavicei Idősek Otthonában.
Három év múlva, - mivel elérte a nyugdíjkorhatárt, - maga is
a szociális szolgáltatások igénybevevője lett.
Ekkor diagnosztizáltak nála rákos megbetegedést.
Egy ideig stabilizálódott az egészségi állapota,
de hat év elteltével az egészségügyi problémái tovább erősödtek.
Pia nővér türelemmel és kitartással fogadta betegségét.
Tevékenysége imádsággá és áldozatvállalássá vált.
Tudatosan, imával az ajkán, végleg átadta életét Istennek.
Szerette a Kongregációt, fontos volt számára minden nővér,
aki a környezetünkben működik. Nagyszerű sofőr volt.
Mindenkit meg tudott szólítani. Humorával mindig fel tudta oldani a nehéz helyzeteket.
Köszönjük nővértársunk életének tanúságtételét a kongregációnkban.
Nyugodjon békében!
