Áldjad, lelkem, az Urat,
és egész bensőm dicsérje szent nevét!
Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd, mennyi jót tett veled!
Zsolt 103, 1-2
Februárban lesz 100 éve, hogy Kongregációnkban tartományok létesültek. Mivel a Kongregáció olyan gyorsan fejlődött és bővült, ez a történelmi lépés helyénvaló és szükséges lett.
Visszatekinthetünk és hálával emlékezhetünk mindarra, ami történt, és amit elértünk. Ugyanakkor, a mi feladatunk - ha hűek akarunk maradni a karizmánkhoz -, hogy szembenézzünk a jelen kihívásaival.
Tartományainkban ezt a körülményektől, lehetőségektől és erőktől függően különböző módon tesszük - ünnepélyesen, sok vendéggel és résztvevővel, vagy egyszerűen és szerényen, de ugyanolyan mélyen és hitben meggyökerezve a kisebbé vált tartományokban. Hálával és csodálattal tekintünk vissza mindarra, ami az évek során történt, ahol megváltós nővérekként működhettünk, amivel az emberi keresést kísértük és enyhítettük a szenvedést.
Ezt mindig a jelenre való tekintettel tesszük, és azt kérdezzük magunktól, hogyan élhetjük a karizmánkat ma - ugyanilyen bizakodó tekintettel akarjuk ezt tenni a jövőre nézve is.
Kongregációnk és tartományaink valós helyzetét figyelembe véve néhányan Önök közül talán felteszik a kérdést: Mi lesz ezután? Hogyan lehet ezt folytatni? Mit akar ma tőlünk az Isten? Mi az a reménység, amely ma fenntart bennünket?
Mindannyian tisztában vagyunk a mai szerzetesi élet valós helyzetével - kevesebb nővér, elöregedő tagok, gazdasági problémák és egyes helyeken a túlélés kérdései, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan lelki szempontokat sem, mint a relativizmus, a marginalizálódás (háttérbe szorulás) és a társadalmi jelentéktelenség.
Ferenc pápa ismételten hangsúlyozza: "Az idők változnak, és a válaszainknak is másnak kell lenniük. Arra bátorítalak benneteket, hogy reagáljatok mind a strukturális helyzetekre, amelyek új szervezeti formákat igényelnek, mind pedig arra a szükségletre, hogy kimenni, és új utakat keresni, hogyan lehet megmutatni az evangéliumhoz és Isten szeretetéhez való hűséget.“
Éppen ebben az időszakban arra vagyunk meghívva, hogy tanúságot tegyünk arról, hogy mi támogat minket és segít nekünk élni, milyen szerepet játszik a hitünk a boldog életben, hogyan segítünk ma az embereknek, hogy értelmes életet élhessenek szabadságban, igazságosságban és a méltóságuk elismerésével?
Az üzenet ugyanaz marad: "Az Isteni Megváltó Leányainak szelleme legyen Jézus Krisztus szelleme." Ezt kell megvalósítani életünk minden időszakában és az intézmény fejlődésének minden szakaszában.
A tartományok 100 évvel ezelőtti létesítésének ünneplése arra is ösztönöz bennünket, hogy elgondolkodjunk rajta, és az életszakaszunkban megéljük ezt a tanúságot; mivel egy olyan jövő felé haldunk, amely Istentől származik.
"A remény, amely nem vész el, nem a számokon vagy a cselekedeteken alapul, hanem AZON, Akinek semmi sem lehetetlen" - erősíti meg ma Ferenc pápa a szerzeteseket. Erősítsük mi is egymást azzal, hogy továbbra is segítjük, támogatjuk és kísérjük egymást, és együtt teszünk tanúságot a reményről, amely hordoz minket.