A Kongregáció alapítása
Történelem
Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációját Eppinger Erzsébet boldog Mária Alfonza Anya alapította 1849. augusztus 28-án az észak-elszászi fürdővárosban, Niederbronnban, Franciaországban. Alapítóanyánk gyermekkorától fogva szoros kapcsolatban élt Istennel. Egész lényével megtapasztalta, hogy Isten mennyire szereti és elfogadja őt, és minden embert. Mélyen megragadta a megváltás misztériuma.
A Szentlélek indítására úgy érezte küldetése, hogy a nővérekkel együtt tevékenyen válaszoljon a kor ínségére és különféle szolgálatokkal segítse az embereket, - főképpen a szegényeket és betegeket, - hogy minden emberben remény ébredjen és megtapasztalja Isten megváltó szeretetét. Az ember megváltását szem előtt tartva nővértársaival együtt igyekezett Jézus szellemében ápolni a betegeket otthonaikban, támogatni a szegényeket, gondoskodni a rászoruló gyermekekről, - ápolni és oktatni őket, - az elhagyatott embereknek segítségére lenni, és befogadni azokat, akikről senki sem gondoskodik.
Mindezt az evangélium szavainak értelmében tette: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.“ (Mt 25,40)
A franciaországi Niederbronn
A „kis kolostor“ (Niederbronn) 1840
és az új épület 1852-ben
A Kongregáció
Egyre több nővér csatlakozott a közösséghez, mely által a Kongregáció gyorsan elterjedt. A nővérek jó híre és az irántuk való érdeklődés is növekedett. Ezért kértek a püspökök Alapítóanyánktól nővéreket Würzburgba, Bécsbe és Sopronba. A kor körülményei és a helyi viszonyok által Mária Alfonza Anya alapításából több önálló kongregáció jött létre, amelyekben ma is Mária Alfonza Anya lelkisége szerint élnek.
A mi szerzetesi közösségünk 1867-ben lett önálló Kongregáció soproni Anyaházzal, a magyarországi Győri Egyházmegyében. A magyarországi politikai helyzet miatt 1955-től a generalátus székhelye Rómában volt. 2019-től az általános vezetőség az ausztriai Kismartonba (Eisenstadt) költözött. A lelki összetartozás és a Niederbronn-i alapításból létrejött kongregációk nővérei közti jó kapcsolatok ma is megvannak, és egyre inkább mélyülnek.
Kongregációnk fejlődésének a története
Simor János győri püspök Rauscher bíboros által ismerte meg a niederbronni nővéreket, akik 1857 óta működtek Bécsben. 1863-ban kért nővéreket Sopronba. 1863. május 19-én érkezett négy nővér Sopronba, ahol a püspöki udvarban laktak. Gürtler Basilissa nővér volt az első főnöknő. A nővérek feladata az elhagyatott betegekről és gyermekekről való gondoskodás, valamint az árvákkal nevelése volt.
1865 májusában Mária Alfonza Anya meglátogatta nővéreit Sopronban. A találkozás nagy öröm volt mindannyiuk számára, mivel ezek a nővérek még Mária Alfonza Anya vezetése alatt végezték a noviciátust Niederbronnban. Mivel a sok árva részére nem volt elegendő hely, ezért a nővérek 1866.5.31-én házat vettek a városfalon kívül, amely 1950-ig Kongregációnk anyaháza volt. Simor püspök 1867. június 13-án kiadott dekrétumával soproni házunkat függetlenítette és saját joghatósága alá helyezte. Ezzel megkezdődött Kongregációnk önálló fejlődése. 1871-ben a soproni közösségben 26 nővér élt. Házi betegápolást végeztek és gyermekeket, főként árvákat neveltek. 1868-ban az Osztrák-Magyar Monarchiában bevezették az általános tankötelezettséget. Ettől kezdve a nővérek egyre több szegény gyereket tanítottak az iskolákban, főként a falvakban
Simor János győri püspök
Kongregációnk első általános főnöknőjének Gossi M. Evergilla nővér lett meválasztva1874-ben. Hivatali ideje alatt alapították meg az első nyolc szerzetesi házat. 1885-ben Steinmayer Stanislaa nővért választották meg általános főnöknőnek. Hivatali ideje alatt 1921-ig Kongregációnk látványos kibontakozásnak indult. Működése során 43 szerzetesi ház jött létre. 1886–1887-ben felépült az anyaház temploma és a házat is kibővítették. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után a Kongregációnak négy különböző országban voltak házai, és 1912-ben az Amerikai Egyesült Államokban is elkezdtek a nővéreink működni.Az első világháború alatt sok iskolában tábori kórház működött, és soproni anyaházunkban Vöröskeresztes kórházat rendeztek be, ahol sok sebesült katonát ápoltak.
A kibővített anyaház
Az első világháború után meghúzott új határok miatt szükségessé vált a tartományok létrehozása. 1921-ben Maurer Bonaventura nővér lett az új általános főnöknő, aki 1939-ig maradt hivatalban. Ő készítette elő a tartományok létrehozását és törekedett a Kongregáció további fejlesztésére.
A Szerzetesi Kongregáció Rómában 1924-ben hagyta jóvá a következő tartományok létesítését:
- Magyar Tartomány az Anyaházzal Sopronban, generalátus
- Osztrák Tartomány a kismartoni (Eisenstadt) tartományházzal
- Szlovák Tartomány az Érsekújvár-i (Nové Zámky) tartományházzal
- Amerikai Tartomány az Elizabeth-i (Pennsylvania) tartományházzal
A Kongregációnak az akkori Jugoszlávia területén is volt 2 háza 30 nővérrel, melyeket később megszüntettek. 1925-ben a Kongregációnak 4 tartománya, 622 nővére, 73 novíciája és 62 szerzetesháza volt.
A Magyar Tartomány
A tartományok létrehozása után a Magyar Tartomány 301 nővérrel és 30 novíciával 35 szerzetesházban folytatta a működését.
M. Bonaventúra nővér hivatali ideje alatt épült fel a tartomány két nagy iskolája:
- a Szent József Intézet (1927) Sopronban, melyben tanítónő - és óvónőképző, kereskedelmi és ipari iskola volt
- a Szent Margit Leánygimnázium Budapesten (1931–1932). A gimnáziumhoz 150-fős internátus is tartozott.
A Szent Margit Gimnázium Budapesten
1939-ben az általános káptalan Berghofer Berchmana nővért választotta meg általános főnöknőnek. 1939-1948 közötti hivatali idejét beárnyékolta a II. világháború és a háború utáni időszak szegénysége. A Tartomány 1946-ban kétéves bentlakásos egészségügyi iskolát nyitott a Szent Anna Házban Budapesten. A háború alatt a nővérek Magyarországon nem folytathatták tevékenységüket. Különösen a háború utolsó éveiben szenvedtek súlyos károkat a bombázások miatt. 1948-ban a Magyar Tartománynak 1175 nővére volt, akik kórházakban, klinikákon és szanatóriumokban, iskolákban és óvodákban dolgoztak.
1948-ban az általános káptalan Flettner Archangela nővért választotta meg általános főnöknőnek, aki egészen 1975-ig maradt hivatalban. 1948-ban az összes egyházi és magán-iskolát államosították és minden szerzetesházat megszüntettek. 1950-től tilos volt a nővérek nyilvános működése. 1950. december 31-től a Magyar Tartomány minden nővére szétszóratásban élt. Nehéz politikai körülmények közt saját maguknak kellett gondoskodniuk a megélhetésükről. Sok nővért internáltak, köztük az általános főnöknőt, M. Archangela nővért is.
A kommunista diktatúra idején a nővérek kettesével-hármasával éltek együtt a lakásaikban. Sokan dolgoztak gyárakban, technikai részlegeken, laboratóriumokban, vagy mint ápolók. A Tartomány élete körzetek szerinti csoportokra bontva volt megszervezve. Minden körzet élén állt egy felelős nővér, akivel az általános főnöknő – a nehéz körülmények ellenére is – tartotta a kapcsolatot. A kilátástalan politikai helyzet miatt a nővéreket kiküldték a szabad világba, és az általános főnöknő által delegált Galavits Geraldine nővér lett megbízva, hogy alapítson Rómában egy házat a generalátus számára. Nagy nehézségek árán épült fel Rómában a generálház és a zarándokház.
A római generálház,1975
A „Villa Mater Redemptoris “zarándokház Rómában
A Magyar Vicetartomány székhelye Linzben
Ez a káptalan döntött úgy, hogy a Magyar Tartomány szabad világban élő nővéreiből létrehozza a Magyar Viceprovinciát.
Ez 1966-ban történt. A viceprovincia székhelye Róma lett, melyet később az ausztriai Linzbe helyeztek át.
A Szerzetesi Kongregáció 1975-ben megbízta a római általános káptalant, hogy válasszon új általános főnöknőt. Donáta Koppi nővér az Osztrák Tartományból lett az új általános főnöknő. M. Archangela nővér lett a Magyar Tartomány főnöknője.
1989-ben véget ért az önkényuralmi rendszer Magyarországon. Nem kis nehézségekkel megkezdődik az átrendeződés. 1990-ben egyesült a Magyar Viceprovincia a Magyar Tartománnyal. Balogh M. Rita nővér, - az addigi vicetartományfőnöknő – lett a Magyar Tartomány főnöknője. Rá hárultak az újrakezdés nehéz, de reményteli feladatai. Rita nővér először a tartomány házait igyekezett visszaigényelni az államtól, hogy a nővérek közösségben élhessenek és megkezdhessék az apostoli munkát.
A Szlovák Tartomány
A Flenger Intézet Érsekújváron
A Szlovák Tartomány első házát 1876-ban alapították Érsekújváron (Nové Zámky). A nővérek neveltek és oktattak. 1899-ben a nővérek elkezdték a kórházi betegápolást Eperjesen (Prešov), Bártfán (Bardejov) és Rozsnyón (Rožňava). 1918-ban, az I. Világháború befejezése, és az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után létrejött a Csehszlovák Köztársaság. Ebből kifolyólag 1924-ben 8 szerzetesházzal megalakult a Csehszlovák Tartomány. A tartomány székhelye a Flenger Intézet volt Érsekújváron.
1930-ban felépült a saját tulajdonú tartományház. 1924-1939 között további 10 szerzetesházat nyitottak meg. 1939-ben Szlovákia déli részét Magyarországhoz csatolták, 14 szerzetesház – a tartományházat is beleszámítva – ismét a soproni anyaház fennhatósága alá került. A megmaradt, - továbbra is Szlovákiához tartozó - szerzetesházaknak saját útjukon kellett haladniuk. Az iglói (Spišská Nová Ves) kolostor lett a tartományház. Az Úr sok hivatással ajándékozta meg a tartományt, így a nővérek gyorsan tudtak új működési helyeket átvenni. 1945-ben Dél-Szlovákiát ismét Csehszlovákiához csatolták. 1950-ben a tartománynak 36 szerzetesházban 441 nővére volt.
Az Igló-i (Spišská Nová Ves) tartományház
Sajnos, az 1950-es évvel – a többi keleti blokkhoz tartozó országgal együtt - a Szlovák Tartomány számára is a szenvedés hosszú útja kezdődött meg. A nővéreknek ú.n. „központosított kolostorokba“ kellett távozniuk minden iskolából, kollégiumból, óvodából, bölcsődéből, később minden kórházból is. A munkaképes nővéreknek az állami gazdaságokban mezei munkát kellett végezniük, télen pedig ruházati vállalatok számára kellett varrniuk. Az idősebb, és beteg nővérek karitász otthonokban voltak állami ellenőrzés alatt. A nővéreknek néhány évet a csehországi Szudéta-vidéken kellett gyárakban dolgozniuk. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a nővérek csak testi és szellemi fogyatékos sérültek szociális gondozó intézeteiben dolgozhattak.
Az 1950 és 1968 közötti időszakban nem lehetett felvenni novíciákat. 1968 és 1970 között, - a „prágai tavasz“ idején - hivatalosan is felvettek új tagokat a kongregációba. A nővérek Szlovákia különböző területein kezdtek el hittant tanítani.
1973-ban ismét kiéleződött a politikai helyzet, az új rendtagoknak le kellett vetniük a szerzetesi ruhát, őrzés és zaklatás alá kerültek. Ismét megtiltották az új tagok felvételét. 1975 után azonban a tartományi vezetőség, - vállalva a kockázatot - szigorúan titkos feltételek mellett titokban vett fel új érdeklődőket. A generálfőnöknő a nehéz helyzet ellenére is igyekezett a nővérekkel kapcsolatot tartani és lelkileg megerősíteni őket.
1973 – 1989 között 70 nővért vettek fel titokban a Kongregációba, akik most „kerültek nyilvánosságra“. Az 1989. november 17-i ún. „bársonyos forradalom“ után a kommunista rezsim kezdett összeomlani. 1989-ben a tartománynak 317 nővére volt. 1990-ben a civilben élő nővérek szerzetesi ruhát kaptak és megkezdték a működést a tartomány új apostoli területein: hitoktatásban, kórházi munkában, papi szemináriumokban és plébániákon. 1990 és 2001 között sok nővér lépett be a Kongregációba. Nagy volt az újrakezdéskor a lelkesedés.
Az Osztrák Tartomány
Az I. világháború után az új határok meghúzásával a néhai Nyugat-Magyarországból 1921-ben megalakult Ausztria 9. szövetségi állama: Burgenland. A Kongregációnak akkor már több háza is volt azon a területen. Az első a Nezsidér-i (Neusiedl am See) ház, amelyet 1874-ben létesítettek, és a soproni anyaház joghatósága alá tartozott. A nővérek itt nyitották meg Burgenland első óvodáját.
Ebben az időben létesítettek szerzetesházat Kismartonban (Eisenstadt), Steinberg-ben és Rohoncon (Rechnitz) is. Mindezekben az intézményekben a nővérek tevékenyen végezték az oktatói és nevelői munkát. Különböző típusú iskolákban tanítottak, óvodákban és árvaházakban gyermekeket neveltek. Az Osztrák Tartomány vezetőségének a Kismarton-i (Eisenstadt) Margaretinum-ban volt a székhelye. Ez volt az egykori „Zene háza“, melyben Joseph Haydn (1761–1778) a fellépéseire gyakorolt. A nővérek 1924-ben tanítóképzőt nyitottak Steinberg-ben, amely 1938-ig működött.
Az első kolostor Nezsiderben (Neusiedl am See)
A nővérek, és a házak száma egyre nőtt. A kor aktuális szükségletei szerint növekedtek az új apostoli területek is.1929-ben a nővérek megkezdték az ápolói munkát a kórházakban, a szociális- és öregotthonokban. A II. világháború félbeszakította a további fejlődést. Akkor a nővéreket száműzték házaikból, és tilos volt minden oktatói-nevelői tevékenység. A nővérek irodai munkát, betegápolást, kántorkodást és sekrestyési szolgálatot láttak el.
A nácizmus hét éve alatt lecsökkent a hivatások száma. Azonban az ínség és nélkülözés idején sok ember megtapasztalhatta a nővérek önzetlen és önfeláldozó szolgálatát. A háború befejezése után a nővérek visszatértek előző működési helyük megrongálódott vagy tönkrement házaiba, és a nehéz körülmények között megkezdték a házak újraépítését, hogy minél előbb ismét tudjanak tanítani.
Mivel Burgenland 1945-től 1955-ig orosz megszállás alatt állt, a helyzet még mindig nagyon nehéz volt. 1955-től, - amikor Ausztria független állam lett, - az Osztrák Tartomány évtizedekig a „híd“ fontos szerepét játszotta a „vasfüggöny“ mögötti tartományok számára. Azok a nővérek, akik átlépték az osztrák határt, mindig szívélyes fogadtatásra leltek az Osztrák Tartományban.
A nővérek 1948-ban kezdtek el dolgozni az Irgalmas Testvérek Graz-Eggenberg-i kórházában, és 1950 óta a Salzburg-i kórházában. Helyszűke miatt felépítették az új tartományházat, mely 1969-ben készült el. A szerzetesi iskolák Eisenstadtban és Neusiedl am See-n és Steinbergben folyamatosan bővültek és újjáépültek. A nővérek világi munkatársakkal együttműködve igyekeznek mind a mai napig keresztény szellemű pedagógiai feladatot ellátni, idős és beteg embereket ápolni, pasztorális feladatokat végezni és a kor ínségét érzékelni.
Az Amerikai Tartomány/Régió
Erste Mutterhaus in Amerika,
St. Stephen's Convent McKeesport
Kovács Kálmán McKeesport-i (Pittsburgh-i Egyházmegye) plébános kérésére 1912-ben érkeztek meg az első nővérek Sopronból Amerikába. Tevékenységüket elsősorban a kivándorolt magyar családok mellett kezdték. Feladatuk volt a gyermekek tanítása, betegek ápolása, plébániai munka, és különösen az, hogy a gyermekeknek közvetítsék Isten országát. A nővérek tanítottak Elizabeth-ben, North Braddock-ban, Allegheny-n, Homestead-ban, Daisytown-ban és Pittsburgban.
Működési területük egyre nőtt, és még több magyarországi nővérre volt szükség. Az I. világháború azonban elvágott minden kapcsolatot Európával. 1920-ban Sopronba utazott a főnöknő, Szabina nővér, és 1921-ben további 13 nővérrel együtt tért vissza. Így tudtak a nővérek további szerzetesi házakat nyitni: Filadelfiában, Hazelwood-ban és Toledo-ban (Ohio). 1926-ban a nővérek a Pennsylvánia-i Elizabeth-ben megvásároltak egy telket kisebb házzal, mely tartományházként szolgált. Ezt a házat rövid időn belül kibővítették és átépítették, hogy jobban megfeleljen a szükségleteknek.
A Villa Tereza Darby-ban
Más államokban is létrejöttek új házak: New York-ban és Ohio-n. A nővérek további iskolákat és kórházakat vettek át. Így terjedt a nagy távolságban a kis mű. 1933-ban kapta meg az Amerikai Tartomány az önálló jogi személyiséget.
1936-ban vásárolt a tartomány Darby-ban egy házat nagy parkkal. Az épületet árvaháznak alakították ki, majd idősek otthona lett.
Az angolul beszélő nővérek száma egyre nőtt, így 1943-tól a nővéreknek már angol nyelvű lelkigyakorlatuk is lehetett. 1948 és 1955 között több magyar nővér ment ki Európából Amerikába. 1959-1961 között Elizabeth-ben felépült az új tartományház nagy kápolnával. 1964-ben a tartománynak 131 nővére, 12 novíciája és 2 jelöltje volt.
A nővérek pedagógiai munkájukat, a plébániai hitoktatást, és az idős otthonokban és kórházakban a betegápolást Mária Alfonza Anya szellemében végezték. A II. Vatikáni Zsinat után az Amerikai Tartomány mély válságba került. Néhány nővér elhagyta aközösséget.
A 2011-es általános káptalan a tartomány szerkezetét régióvá változtatta. Ma az amerikai nővérek számára legfontosabb tevékenység az imaapostolkodás, amit nagyon felelősségteljesen végeznek, imádkoznak mindenkiért, aki különféle szükséget szenved. Életük - a világi tagokkal és önkéntesekkel együtt - a kovászhoz hasonlóan hat.
Kiegészítés
Eppinger Mária Alfonza Anya eredeti alapításából több kongregáció jött létre, jelenleg három ilyen létezik. Mindhárom kongregáció egy tőből jött létre, Mária Alfonza Anya karizmájából és lelki örökségéből élnek, kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz és jól együttműködnek egymással. Mindannyian örülünk annak, hogy Alapítóanyánk, Eppinger Mária Alfonza 2018. szeptember 9-én a Strasbourg-i katedrálisban boldoggá lett avatva. A boldoggá avatásról többet megtudhatnak a honlapon:
http://www.alfonza-maria-eppinger.com/
A 2017-es általános káptalan határozataival és javaslataival megbízta az általános vezetőséget azokkal a feladatokkal, melyeket a következő 6 évben teljesíteni kell. Az egyik ilyen feladat a generalátus székhelyének áthelyezése, és a római generálház (Via del Casale Piombino 14.) eladása. 2019. április 27-én a generalátus átköltözött Rómából az ausztriai Kismartonba (Eisenstadt).